A ThePostOnline holland hírportálon 2020. április 29-án megjelent Kocsis András nagykövet írása, amelynek magyar fordítását az alábbiakban közöljük:
"Magyarország egy jól szervezett nemzetközi rágalomhadjárat célpontjává vált"
"Az ehhez alájátszó mainstream média lehetővé teszi a tényszerű ellenérvek sorozatos félresöprését vagy akár azok teljes figyelmen kívül hagyását"
“A parlamentet kiiktatták!” „A kormány határozatlan ideig rendeletekkel kormányoz!” „A kritikusokat megfélemlítik és elhallgattatják!”
Magyarország egy hónappal ezelőtt elfogadta a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényt. Másnap elszabadult a pokol. Újságíróknak és nemzetközi ngo-knak álcázott politikai aktivisták sorra temették a magyar demokráciát – ahogy 2010 óta már számos egyéb alkalommal is. A fent idézett hazugságok csupán a jéghegy csúcsát mutatják. Még olyan holland napilap is volt – amely egyébként önmagát a hírek mögötti mélység kitartó kutatójaként hirdeti –, amely fasiszta diktátorként ábrázolta Orbán Viktor miniszterelnököt. Önmagában is szégyen valakit indoklás nélkül fasiszta diktátornak nevezni, de az különösen szégyenteljes a fasizmus több millió áldozatával szemben. Mára mindennapossá vált Magyarországot diktatúraként jellemezni, különösen azok által, akik olyan szerencsések, hogy egyetlen másodpercig sem éltek diktatúrában.
Rendkívüli időket élünk, a nemzeti szuverenitásunkat érő támadások erejét és gyakoriságát tekintve is. Ezekből a támadásokból világosan látszik, hogy Magyarország ismét egy jól szervezett nemzetközi rágalomhadjárat célpontjává vált, és az ehhez alájátszó mainstream média lehetővé teszi a tényszerű ellenérvek sorozatos félresöprését vagy akár azok teljes figyelmen kívül hagyását. Ez valóban ismerős mindazoknak, akiknek egy szovjet típusú diktatúrában kellett élniük. És mindez abban a Hollandiában történik, amely polder-országként köztudottan különböző nézőpontokból szereti a vitákat megvizsgálni.
Felmerül a kérdés: hogyan jutottunk ebbe a helyzetbe?
Miért éppen Magyarország? Mondhatjuk, hogy egy relatíve kicsi és kevés befolyással rendelkező ország vagyunk, amelynek nyelvét és kultúráját nemhogy nem ismerik, de nem is értik a kívülállók. Éppen ezért válhatott Magyarország könnyű célponttá. Főleg amióta a 2010-es választáson a megbukott balliberális kormányt felváltó jelenlegi konzervatív koalíció földcsuszamlásszerű győzelemmel példátlan kétharmados többséget szerzett. Azóta ez a patrióta kormány szilárdan kiáll a nemzeti szuverenitás mellett, vezérfonala a kereszténység, és a migráció helyett a családot helyezte a középpontba. Mindez természetesen túl sok volt a hírhedten intoleráns liberális elitnek, mivel megingatta a liberalizmus elkerülhetetlenségének mítoszát. Ezáltal Magyarország hamar a fő gonosszá vált a mainstream nyugat-európai diskurzusokban. A magyar polgárok számára azonban az volt a fontos, hogy a kormány politikája nemcsak, hogy beváltotta az elvárásaikat, de még erős gazdasági növekedést is eredményezett. A többi már történelem: két elsöprő demokratikus győzelem, amelyek során a kormánynak sikerült megtartania kétharmados többségét.
Ebben a kontextusban érkezünk el 2020-hoz. A koronavírus eddig ismeretlen kihívás elé állítja az EU-t és a világ többi részét, és rendkívüli intézkedéseket igényel.
Szeretném előrebocsátani, hogy a koronavírus elleni küzdelemről szóló törvénnyel a magyar kormány csak egyetlen felhatalmazást kapott: a lehető leggyorsabban dönthet a járvány leküzdése érdekében szükséges és arányos intézkedésekről. A kormány nem hozhat rendeletekkel olyan törvényeket, amelyek nem ehhez a célhoz kapcsolódnak. Mivel az Országgyűlés továbbra is rendesen ülésezik – a nyári szünet csupán június 15-én kezdődik – a törvényhozás a szokásos jogalkotási eljárással történik.
Határozatlan időről sincs szó. Az Országgyűlés a törvénnyel felhatalmazást kapott arra, hogy bármikor visszavonhassa vagy módosíthassa a kormánynak adott felhatalmazást. A jogállamiságot természetesen semmi nem veszélyezteti. A magyar Alaptörvény világosan kimondja: az Alaptörvény alkalmazása különleges jogrendben sem függeszthető fel. Továbbra is működik minden hatóság, ahogy az Alkotmánybíróság is – egy, a holland jogrendben egyébként ismeretlen intézmény.
Továbbá: a kritika nem lesz büntetendő a törvény által. Az mindössze új szankciókat helyez kilátásba azokkal szemben, akik a koronavírus elleni védekezés érdekében hozott kormányzati erőfeszítéseket tudatosan és szándékosan akadályozzák álhírek terjesztésével, amelyek meghatározásánál az Európai Bizottság dezinformációs definícióját követjük. A vélemény, bármennyire is kritikus a kormánnyal szemben, nem tartozik a törvény hatálya alá.
Mindezeken túl Vera Jourová, az Európai Bizottság jogállamiságért is felelős alelnöke is megerősítette, hogy a koronavírus elleni védekezéssel kapcsolatban hozott magyar jogalkotás egyelőre semmilyen uniós szabályozást nem sért. Feltűnő, hogy a média, amely korábban szinte hisztérikusan jelentett a veszélyhelyzeti törvényről, ennek egyáltalán nem szentelt figyelmet.
Összességében megállapítható, hogy az Európai Unión belül a magyar intézkedések nem példa nélküliek, minden tagállam hozott rendkívüli intézkedéseket. Sőt, több tagállamban a veszélyhelyzeti intézkedések határozatlan időre szólnak, vagy csak a kormány tudja azokat megszüntetni. Néhány holland jogászprofesszor pl. a holland intézkedésekről állította, hogy alaptörvény-ellenesek. Olyan tagállamok is vannak, amelyek derogációt jelentettek be az Emberi Jogok Európai Egyezményével szemben. Tehát elképzelhetőnek tartják, hogy egyes alapjogokat korlátozni fognak. Magyarország azonban nem tartozik ezen tagállamok közé. Azonban a szokásos kettős mérce itt is feltűnő: míg számos nyugat-európai országban már önkormányzati választást is elhalasztottak, Magyarország esetében a balliberális mainstream már az időközi választás elhalasztásának lehetőségét is számonkéri. Mivel az általános választások megtartását az Alaptörvényünk rögzíti, azt az új törvény nem tudja befolyásolni.
Az emberi méltóság tiszteletben tartása, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság, emberi jogok. A Maastrichti Szerződés 2. cikkében leírt értékek – amelyekre kritikusaink előszeretettel hivatkoznak – a mi értékeink is. Elkötelezetten őrizzük és védelmezzük azokat. De nem szabad megfeledkeznünk a Szerződés 4. cikkéről sem: „Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének”. Az EU egység a sokféleségben, azonban közösen vallott értékeink politikai eszközökké váltak. Így egység helyett megosztottsághoz vezetnek."
