A de Volkskrant szeptember 27-i számában megjelent Jószef Katus véleménycikke „Scheltema kritikája az Orbán-kormány propagandakampányára vonatkozó kritikája jogos” címmel. Szeptember 29-én Varga Krisztina ideiglenes ügyvivő válaszreakciót küldött a lap szerkesztőségébe.
A cikk “komoly belpolitikai problémákra” utal Magyarország kapcsán, miközben a magyar gazdaság folyamatos növekedést ér el. Magyarországon a negyedik legalacsonabb a munkanélküliség az Európai Unióban, és folyamatosan csökken; a foglalkoztatási ráta az 1989-es rendszerváltás óta nem volt ilyen magas; a második Orbán-kormány 2010-es hivatalba lépése óta a költségvetés stabil, az államadósság pedig folyamatosan csökken. Mindez úgy, hogy 2010 előtt az ország csődközeli helyzetben volt.
Az Európai Unió fejlesztési támogatásaira úgy tekinteni, mint a kevésbé gazdagoknak szánt jótékony adományra, kifejezetten félrevezető és nem helytálló. A támogatási alapokat ugyanis évtizedekkel ezelőtt hozták létre azzal a céllal, hogy erősítsék az Unión belüli kohéziót, és megszüntessék a fejlettségbeli különbségeket. A strukturális és kohéziós alapokért cserébe a kevésbé fejlett tagállamok megnyitották piacaikat a nyugat-európai vállalatok előtt. Számos cég tett szert komoly profitra ezen piacokon, és most korlátlan a hozzáférésük a megnyitott piacokhoz és az ottani értékes munkaerőhöz. Valójában tehát a kevésbé fejlett országoknak kifizetett uniós pénzek jó része visszavándorol a nettó befizetőkhöz.
Ami a Brüsszel általi hatáskörelvonás kérdését illeti, érdemes megnézni, hogy mi történt az illegális migráció kapcsán. Annak ellenére, hogy a migráció kérdése nemzeti hatáskörbe tartozik, kötelező intézkedések kerültek bevezetésre. Két év után azonban nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a politika elbukott, tekintve, hogy a kötelezően előírt áthelyezési kvótának negyedét sikerült teljesíteni, ráadásul Málta az egyetlen tagállam, amely teljesítette vállalásait.
A magyar kormány Soros Györggyel kapcsolatos kritikáját antiszemitizmusként beállítani nemcsak tudatlanságra utal, hanem kifejezetten visszataszító. Soros vallása vagy származása sosem volt téma a magyar kormány számára. Annál inkább az általa 2015-ben széles körben publikált terv, amely alapján bevándorlók millióit kívánja Európába hozni és jelentős összegekkel támogatni. De hogyan is lehetne a magyar kormány kritikáját antiszemitizmusként értékelni, amikor maga az izraeli külügyminisztérium nyilatkozott úgy, hogy Soros „folyamatosan aláássa Izrael demokratikusan megválasztott kormányait olyan szervezetek támogatásával, amelyek a zsidó államot rágalmazzák és megpróbálják eltagadni Izraeltől az önvédelemhez való jogát”?
Végül, a nem-kormányzati szervezetek minden demokratikus rendszer elengedhetetlen részét képezik. Magyarországon több mint 60 ezer civil szervezet működik, amelyek 99%-át nem érinti a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló új magyar törvény. A törvény valójában egyetlen új elemet tartalmaz: a külföldről támogatott szervezetek pénzügyi támogatását átláthatóvá kell tenni. Az ilyen kezdeményezések az Unió más országaiban sem ismeretlenek, Hollandiában is folyik vita a külföldről érkező alapítványi támogatások kérdéséről, és vizsgálják, milyen jogszabályi lehetőségek vannak a nemkívánatos külföldi pénzügyi támogatások korlátozására.
Hága, 2017. szeptember 29.
