Michiel de Ruyter megemlékezés az amszterdami De Nieuwe Kerkben

Február 17-én Michiel de Ruyter holland admirális leszármazottai, a tengernagy emlékét őrző alapítvány tagjai, valamint Magyarország Nagykövetsége és a Holland Királyi Haditengerészet képviselői emlékeztek meg a 17. sz. második felében gályarabságra ítélt magyar református prédikátorok 1676. február 11-én történt kiszabadításáról. Az emléknap alkalmából rendezett ünnepi eseményt Frits de Ruyter de Wildt, a tengernagy leszármazottja, a...

Február 17-én Michiel de Ruyter holland admirális leszármazottai, a tengernagy emlékét őrző alapítvány tagjai, valamint Magyarország Nagykövetsége és a Holland Királyi Haditengerészet képviselői emlékeztek meg a 17. sz. második felében gályarabságra ítélt magyar református prédikátorok 1676. február 11-én történt kiszabadításáról. Az emléknap alkalmából rendezett ünnepi eseményt Frits de Ruyter de Wildt, a tengernagy leszármazottja, a Michiel de Ruyter Alapítvány elnöke nyitotta meg az amszterdami De Nieuwe Kerk-ben. A nagykövetség képviseletében Kocsis András nagykövet mondott köszöntőt és helyezett el koszorút a síremléknél.

Frits de Ruyter de Wildt, a tengernagy leszármazottja, a Michiel de Ruyter Alapítvány elnöke nyitotta meg az évente megrendezésre kerülő ünnepi megemlékezést az amszterdami De Nieuwe Kerkben, majd ezt követően több felszólalás is elhangzott. Kocsis András nagykövet holland nyelven elmondott köszöntő beszédében méltatta a tengernagy közbenjárását és a diplomáciai szempontból is kiemelkedő és eredményes erőfeszítéseit, kihangsúlyozva, hogy az admirális hőstettének köszönhetően egyedülálló emlékezetre és tiszteletre tett szert a magyar protestáns hívő közösségek körében. Ennek ékes bizonyítéka a tengernagy nevének az évszázadokon át elterjedt, magyarosított változata is – De Ruyter Mihály – melyet számos magyarországi dokumentum és emlékhely őriz, és amely a holland szolidaritás és testvériség iránti őszinte hálánk sajátos kifejezőjévé vált.

De Ruyter hőstette nemcsak protestáns vallástörténeti jelentőséggel bír, de kivívta a katolikus egyház újkori elismerését is azáltal, hogy II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatása alkalmából Debrecenben a szolidaritás jegyében megkoszorúzta a református Nagytemplom kertjében álló gályarabok szobrát. Ennek körülményeiről, valamint a hitviták és vallásháborúk századai után megerősödő ökumenikus párbeszéd debreceni állomásáról számolt be Jan F. Nuboer történész, egykori tengerész. 

A felszólalásokat követően a résztvevők átvonultak a tengernagy kriptájához, ahol koszorút helyeztek el Magyarország Nagykövetsége és a Michiel de Ruyter Alapítvány nevében, majd Kocsis András nagykövet megnyitotta az admirális sírkamráját.

Kocsis András nagykövet beszédének magyar fordítását elolvashatja itt.