2016. október 23-án, éppen 60 évvel a szovjet diktatúra elleni tiltakozásból kibontakozó magyar forradalom kitörése után került sor a hágai Kloosterkerkben a szabadságharcról megemlékező hollandiai nemzeti ünnepélyre.
Kocsis András nagykövet magyar és holland nyelvű köszöntőben fordult a közönséghez. A magyar nyelvű beszéd alább olvasható. A holland szövegért kérjük, kattintson erre a linkre.
"Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Koenders Miniszter Úr, Potápi Államtitkár Úr, Kedves Barátaink!
1956-ban egy évtizednyi megalázottság, elnyomás, testi és lelki megsemmisítés után a saját kezünkbe vettük a sorsunk. A magyar nép megelégelte a sztálinista rendszert, a Szovjetunió által ránk kényszerített államformát, az elviselhetetlenné vált elnyomást. Magyarok, idősek és fiatalok vonultak az utcákra, hogy szembeszálljanak a kommunista diktatúrával.
Kocsis Gyula egy volt közülük. Sok ezer más, a jogaiért kiálló, az elnyomással szembeszegülő fiatal magyarhoz hasonlóan ő is arra kényszerült, hogy elhagyja szülőföldjét. Felesége a lezárt magyar határok mögött rekedt négyéves fiukkal.
Ez a kisfiú volt az édesapám.
Ez a családi történet sajnos nem volt egyedülálló az akkori Magyarországon.
A szabadságharc leverését követően 200 ezer magyar szabadságharcos menekült el az országból. Közülük 3000-en Hollandiában telepedtek le. A Hollandiába érkezett magyarok a társadalom minden rétegéből számíthattak segítségre. Hollandia csodálatra méltóan hatékonyan szervezte meg a magyar menekültek elhelyezését. Ez a hatékony szervezés és a magyarok kitartása vezetett ahhoz, hogy a szabadságharcosok gyorsan beilleszkedtek a holland társadalomba. Sok „56-os” ma is itt van velünk.
A holland Királyi Ház is nagyon együttérző volt a menekültekkel. 1956 decemberében Beatrix hercegnő az alábbi karácsonyi üdvözletet írta a magyar menekülteknek: „Meg lehettek győződve arról, hogy mi mindent elkövetünk, hogy hazánkban otthon érezzétek magatokat. Hollandia nálatok természetesen sohasem foglalhatja el teljesen Magyarország helyét, de szívből remélem, hogy itt mégis boldogok lesztek.”
A szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság szervezésében több, 1956-ban segítő kezet nyújtó holland állampolgárt is személyesen köszöntenek Budapesten. A segítők számára egy különleges megemlékezésre is sor kerül a Kossuth téren, a forradalom egyik tragikus helyszínén.
A sokféle elbeszélés, a személyes emlékek, amiket az idei ősz folyamán megismerhettem, újra és újra emlékeztettek a tényre, hogy a szabadság nem magától értetődő dolog. A kommunizmus bukása 1989-ben megadta számunkra a szabadságot, hogy azt gondoljuk, amit szeretnénk, de ez nem vezetett felejtéshez.
És nem is felejthetünk soha. A történelem, a harc, amit mi, apáink, anyáink, nagyapáink és nagyanyáink folytattak, szükséges ahhoz, hogy gyermekeink és unokáink szabadon élhessenek.
Köszönöm a figyelmüket."
