Július 14-én Budapesten elhunyt Esterházy Péter, a legjelentősebb magyar írók egyike.
Esterházyt stílusának játékos könnyedsége tette a posztmodern emblematikus alakjává. Íróként formabontó bátorsággal lépett át a szövegek és a valóság, a profán elbeszélés és a keresztény indíttatású erkölcsfilozófia közötti határvonalon, egyszerre merítve ihletet az európai és a személyes történelem pátoszából és olykor komikumából.
Az önmagát (újra)író szöveg által jellemzett sajátos Esterházy-próza forrásvidékén ott találjuk a tekintély ellen intézett kihívás gesztusát és a humanista morálban megtalált szilárd alapot, a hanyatló főúri család története iránti elkötelezett érdeklődést a mélyreható társadalmi és kulturális átalakulás időszakában.
Az emberfeletti apafigurával folytatott heroikus, ám iróniával ellenpontozott írói küzdelme talán önmaga számára is váratlanul emelte őt viszonyítási ponttá. Esterházy Péter maga is a kortárs irodalom apafigurájává nemesedett: emlékezni fognak rá, szövegeivel harcba szállnak, szeretik és gyászolják.
Esterházy holland nyelven megjelent művei:
Kis Magyar pornográfia - Kleine Hongaarse pornografie
A szív segédigéi: Bevezetés a szépirodalomba - De hulpwerkwoorden van het hart
Hahn-Hahn grófnő pillantása: Lefelé a Dunán - Stroomafwaarts langs de Donau
Egy nő - Een vrouw
Harmonia caelestis - Harmonia caelestis
Javított kiadás - Verbeterde editie
Jegyzőkönyv (Kertész Imrével) - Een verhaal, twee verhalen
Utazás a tizenhatos mélyére - Reis naar het einde van het strafschopgebied
